Ebben a bejegyzésben a Block B budapesti koncertjével kapcsolatban olvashattok, illetve egyelőre csak a koncert előtti időszakról, napokról. Valójában a koncert miatt gondoltam úgy, hogy elkezdem ezt a blogot. Még akkoriban akartam, viszont nem lett volna időm erre. Csak aztán mégis belevágtam, mert olyan vagyok, hogy mindent akkor akarok, amikor a legkevesebb időm van. Ez most, tekintettel arra, hogy hosszabb bejegyzésnek szánom, csak magyarul lesz írva, később pedig hozom angolul is.

Szóval kezdjük azzal, hogy a kezdetektől fogva kétséges volt, hogy ott lehetek a koncerten. Akartam menni persze, de ez nem elég sajnos, ha az embernek nincsen sok pénze. Elkezdtem gyűjteni, reménykedtem, hogy nem lesz túl sok a jegy ára. Nem terveztem A vagy B típusú jeggyel menni, elég volt nekem a C is. A koncertet elhalasztották, ami nekem őszintén szólva jól jött. Hamarosan elérkezett a nap, amikor ki is derültek a turné dátumai. Március harmadikára tették a budapesti állomást. Részben örültem volna, ha kicsit későbbre, de aztán mindegy volt. Sikerült is összeszednem a jegyárat, csak éppen az nem volt túl jó, hogy az interneten keresztül lehetett jegyet venni, bankkártyával.

Pontosan két hónap volt a koncertig. Rögtön azután, hogy elkezdték árusítani a jegyeket, valaki el akarta adni a sajátját, mert állítólag kapott egy A-s jegyet. Egy pillanatig azt hittem, minden megoldódott, meg tudom venni tőle, de kiderült, hogy az illető messze van Budapesttől, így felejthettem is el az egészet. Megkérdeztem pár embert, hogy tudnak-e segíteni, közben égett is a fejem miatta, mert nem szeretek szívességet kérni, és úgy érzem, ők sem örülnek, ha őket kérem meg. Persze senki sem akadt, aki segíthetett volna, meg nem is igazán számítottam rá, mivel senkivel sincs olyan kapcsolatom, hogy segíthessen. A családból senkit nem tudtam megkérni több okból, amiből a legnagyobb ok az, hogy nem vagyok beszélőviszonyban a szüleimmel. Mindegy is. Gondolkoztam, mitévő legyek, közben szidtam (csak finoman, nem beszélek csúnyán egyébként) az egész jegyvásárlásos dolgot, merthogy milyen az, hogy egy koncertre nem tud az ember jegyet venni!? Beszéltek olyat, hogy lesz a helyszínen is jegy, amennyiben marad, de nem volt biztos semmi. Közben kezdtem feladni, abban sem voltam biztos, hogy mennem kellene, mert 20000 forint (nem teljesen ennyi volt a jegy) nekem elég sok pénz, plusz nem is volt senki, akivel mehettem volna. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy ott a helyem.

Éppen azon voltam, hogy megkérjek még valakit, akiről nem tudtam, hogy igazából tudna-e segíteni, de nem volt más, amikor is tanácsot kértem egy külföldi ismerősömtől. Mármint megkérdeztem, hogy szerinte meg kellene-e kérdeznem azt a lányt, ha közben nem vagyunk barátok, csak néha beszélgettünk, amikor voltak közös óráink. Azt mondta ez az ismerősöm, hogy szerinte megkérdezhetem, ő is szokta csinálni. Akkor tényleg akartam már írni annak a lánynak, de megijedtem, mire az ismerősöm végül felajánlotta, hogy ha tudja, megveszi nekem a jegyet, aztán odaadom neki a pénzt, amikor tavasszal találkozunk. És így végül pontosan egy hónappal a koncert előtt nekem is megvolt a jegyem! :)

Azért közben már készültem. Csináltam kis táblát meg cipőt, plusz egy pólót, ami félresikerült, és bár ott volt velem, mégsem vettem fel végül. Egyre többet hallgattam Block B-t, a koncert előtt még a dalszövegeket is próbáltam tanulgatni, de ez nem volt sikeres. Valamiért nem tudok megjegyezni normálisan semmilyen dalszöveget. Angolt sem. Csak akkor tudom "énekelni", ha közben nézem a szöveget.

Kicsit aggódtam, hogy egyedül kell mennem. Akiket ismerek, vagy nem mentek, vagy senki sem kérdezte, hogy nem akarok-e csatlakozni hozzájuk. Megértem. Nem vagyunk annyira jóban, valahogy a köszönésnél tovább nem jutottam senkivel. Illetve akivel igen, valahogy visszakerültünk olyan szintre, hogy vele is csak köszönünk egymásnak. Nem értem miért. Nehezen barátkozom, az tény, de mások sem közelednek, mintha észre sem vennének. Vagy túl szánalmasnak tartanának ahhoz, hogy a barátjuk legyek. Azt hittem, ha bekerülök egy olyan közegbe, ahol hasonló az érdeklődés, akkor könnyebb lesz. Hát nem. Hiába viselek k-popos cuccot, senkit nem érdekel, míg másokkal, aki nem én vagyok, teljesen az ellenkezője történik. Én még úgy is érzem, mintha túlbuzgó lennék, amiért felveszek egy-egy karkötőt, míg mások sokkal több k-popos cuccot viselnek, és természetesen mindig mondják egymásnak, hogy "de jó!", csak engem hagynak ki. Persze nem sajnáltatásból mondom, csak hát ezek a tények...

Tehát egyedül kellett mennem a koncertre, ami miatt féltem, de leginkább azért, mert annyi szabály volt, amiket be kellett tartani, annyi mindenre kellett figyelni, hogy azt hittem, elrontok valamit. Nekem ez volt az első k-pop koncertem, így szerintem nem csoda, ha aggódik az ember. Végül elkezdtem olvasgatni, hogy milyen, ha az ember egyedül megy koncertre, és igen pozitívan írtak erről mások, úgyhogy a végén nem bántam az egészet, sőt! Ha másokkal megyek, talán még ennyire sem mertem volna felszabadulni...

Úgyhogy már csak várni kellett a koncertet. Amikor a Block B éppen Amszterdamba ment, olvastam, hogy ott éppen nem volt túl jó az időjárás, még néhány repülő sem szállhatott le talán. Legalábbis az amszterdami koncert eseményénél ezt írták Facebook-on. Folyamatosan néztem az eseményeket, hátha megtudok valamit. Megkönnyebbülés volt olvasni, hogy a fiúk épségben megérkeztek. Alig vártam, hogy ide is megérkezzenek. Nézegettem az Instagram-ot is folyamatosan, hátha tesznek fel képet, hogy hol járnak éppen. Így sikerült kiderítenem, hogy melyik járattal jönnek ide, és honnét.

Először azt hittem, Lisszabonból jönnek, még a repülőt is megtaláltam (:D) az indulás előtt, aztán rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, mivel korábban volt egy feltöltésük, ami utalt arra, hogy Párizsba mentek. A gépük indulása előtt sikerült aztán megtalálnom a járatot a radartérképen, és néztem is, ahogyan ide tartanak Párizsból, pedig tanulnom kellett volna, közben reménykedtem, hogy tényleg az a gép legyen az. És az volt! Az ablakból figyeltem a gépet leszállás előtt (:D), azt hiszem, szerda este/éjszaka 11 körül érkeztek meg. Rögtön a leszállás után Instagram-on az egyikük, azt hiszem, U-Kwon megosztott egy sztorit, amiből tudtam, hogy tényleg itt vannak. Szó szerint ugráltam örömömben, miközben őket hallgattam a telefonomon. Annyira boldog voltam!

Reménykedtem azért a sok Budapestes képben, azonban nem sokat töltöttek fel, inkább sztorikat, meg az egyik staff-member képeiből tudtam, hol jártak. Csütörtökön két óra között még el is mentem sétálni, hátha "összefutok" velük. Na, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy oda akartam menni hozzájuk, DEHOGY! Csak épp látni őket messziről, és tudni, jól vannak, jól érzik magukat itt. Nem láttam őket, bár lehet, hogy éppen a közelben voltak, mivel mentek villamossal is, vagyis gondolom, a fiúk is ott lehettek, az meg ott megy, ahol én jártam. Megfordult a fejemben, hogy az órám után még elmegyek másfelé, de fáradt és éhes voltam, ezért hazajöttem. Gondoltam, hogy esetleg utána elmegyek valamerre. Közben néztem a szebbnél-szebb képeket, kiderült, hogy még a Duna közelében, a Kiskirálylány-szobornál is jártak. Na jó, ezt nem nézhettem tétlenül, végül elmentem. Megjegyzem, semmit nem viseltem, ami arra utalt volna, hogy k-pop rajongó lennék. Annyi, hogy a jobb csuklómon volt egy Block B karkötő, a bal csuklómon pedig napok óta ott viseltem Zico nevét (:D), de ezeket senki nem láthatta. Ja, meg talán a nyakamban volt egy Coup D'etat nyaklánc, ami szintén a kabátom takarásában volt.

Már csak azért sem akartam semmit viselni, nehogy megijedjenek, hogy követem őket, vagy zaklatni akarom őket. Nem volt ilyen célom. Elmentem a Deákra, hogy onnan valahogyan a Vörösmarty-térre kerüljek, ami nem túl nehéz, gyakran járok ott, de amikor elindultam valami KFC vagy Burger King irányába, amit láttam valamelyikük Instagram sztorijában, kicsit máshová jutottam, mint akartam. Közben próbáltam behozni az internetet, hogy nézzem a helyeket, ahol jártak, mert készítettem fotókat azokról a helyekről. LOL. Nézelődtem azért, hogy nincsenek-e valahol a tömegben. Nem láttam őket, az internet nem jött be, úgyhogy elindultam, és nagy nehezen eljutottam a Kempinskihez. Még otthon jöttem rá, hogy ott vannak, mivel a hotel környékéről tettek fel képeket. Amúgy gyanítottam azért, hogy oda mennek majd.

Na, ez sem azért, mert oda akartam volna menni hozzájuk, vagy leszólítani őket. Pont én fogom azt tenni, mikor néha még a saját tesómhoz sem merek szólni... Csak oda mentem, és ott is megpróbálkoztam a wifivel. A szerencsétlenek, mint én, akinek nincs mobilinternete, ilyesmire szorul. Bármikor, ha arra járok, oda megyek netezni, mert ott bejön egy jó (jobb) internet (:D). Igaz, nem nagyon lehet elmozdulni, mert akkor elmegy. (:D) Meg akartam nézni a képeiket, meg hogy tettek-e fel valami frisset. Miközben nézelődtem, készítettem pár képet néhány oszlopról, amikre azt hittem, azok, ahol B-Bomb fotózkodott, de tévedtem, nem azok. Jó, ez így viccesen hangzik, és szerintem hülyén is nézhettem ki, hogy megállok oszlopokat fotózni.

Egyszer elindultam előre, ahol a bejárat van, merthogy addig hátul voltam, a Fashion Street-en. Nem mentem a bejárathoz persze, és nem is lehetett volna. Komolyan, majdhogynem jobban le volt zárva, mint amikor az egész világon ismert Forma 1-es versenyzők laknak pár napot a hotelben. Akkor legalább közel lehet menni, sőt volt már olyan is, hogy valaki csak úgy besétált az ajtón (F1 rajongó is vagyok, onnét tudom ezeket, és párszor voltam már a hotelnél F1 idején, ja, és nem küldtek el minket, simán oda lehet menni.). Nem azért mondom, mert a Block B kevesebb volna, mint azok a versenyzők, viszont valljuk be, a Block B nem ismert az átlagemberek körében, csupán azok tudják, kik ők, akik k-popot hallgatnak, de a versenyzőket még azok is ismerik nagyrészt, akik nem szeretik a Forma 1-et.

Szóval előrébb mentem, és a sarkon megálltam, a wifi közben elment, vacakoltam vele egy sort. Közben B-Bomb újabb képet osztott meg, amit nem akart betölteni a telefon. Jól van, gondoltam, visszamegyek, hogy újra csatlakozzak az internethez. Nem tudom, hogy ez volt-e gyanús, de hát az emberek simán elmászkáltak ott, mért ne állhatna meg valaki telefonozni? Mi van, ha térképet nézek vagy valami? Én amúgy is szoktam csak így mászkálni, megállni, a telefonomba merülni, még ha nem is igazán csinálok rajta semmit. Zavarban vagyok, ha az emberekre kell néznem, ezért is van ez nálam.

Visszaértem a Fashion Street-re, ahol éppen csak sikerült csatlakozni a nethez, amikor is felnéztem, és egy kicsit távol tőlem a másik oldalon megláttam négy vékony, alacsony figurát. Nagyon kicsik voltak! Alig tudtam elhinni. Nem láttam az arcukat, csak oldalról és hátulról, ráadásul sötét volt már, én pedig elég távol álltam, mégis tudtam, hogy koreaiak. Az volt az első gondolatom: TAEIL! Mivel ő a legalacsonyabb tag, és tényleg kicsik voltak. Nem tudom, hogyan, de gyanítottam, hogy az egyikük a staff-member (sminkes?), akinek a képeit néztem, és olyan, mintha láttam is volna, hogy ő, viszont szerintem nem. Nem tudok visszaemlékezni, hiába próbálok. Mintha közben fejbe vertek volna, ezért elfelejtettem mindent. Valószínűleg csak sokkhatás.

A négy alak közül ketten vagy hárman papírtáskákat cipeltek, vásárolni voltak. Egyikük magasba tartott kézzel szerintem videóhívást intézett, azt hiszem, ő volt Taeil. Elindultam, néha-néha a túloldalra pillantottam, viszont nem nagyon mertem nézni őket. El sem tudtam hinni, hogy azok, akiknek a zenéjét éppen hallgattam, ott vannak pár méterre. Pár méterre??? Azt hiszem, betöltött B-Bomb képe, amikor láttam, hogy át akarnak jönni arra az oldalra, ahol én vagyok. Amúgy is olyan vagyok, hogy megállok sokszor, mintha olyan fontos dolgom lenne a telefonon, és ezúttal is megálltam. A szívem szerintem majd kiugrott a helyéről, levegőt sem igen mertem venni. A telefonomba merültem, mintha keresnék valamit. B-Bomb képét nézhettem, vagy/és a wifit akartam megint visszahozni, vagy csak úgy tettem. Egy kicsit talán felpillantottam, de nem mertem rájuk nézni. 1. még egyszer hangsúlyozom, hogy nem nagyon tudok ránézni másokra, mert mindig volt egy kis pszichológiai problémám, 2. ŐK jöttek ott! ami hihetetlen volt, 3. NEM akartam őket megijeszteni, mert ha mondjuk rájuk mosolygok, rájöhetnek, hogy egy rajongó vagyok, és félreérthetik a helyzetet.

Azóta kicsit bánom, hogy nem néztem rájuk, mivel nézni szabad, azzal nem bántok senkit, ők is csak emberek. Erre én a telefonomba merülök. Még a fülhallgatót sem szedtem ki a fülemből, így nem hallottam őket. :( DE! Azt hiszem, amikor odaértek mellém (még egy méter sem választott el minket egymástól, azt hiszem), rám néztek, legalábbis az egyikük, aki nem volt más, mint ZICO!!! Akkor még nem voltam ebben biztos, de tuti ő volt. Úgyhogy azóta is haldoklom a ténytől, hogy Zico ott ment, ráadásul valószínűleg rám nézett. Nagyon bírom Zico-t.

Ők tovább mentek a hotel bejárathoz, én meg elindultam "utánuk". Igazából csak menni akartam tovább az Erzsébet-téren lévő kerék felé, hogy a sokkból kijózanodjak. Jobbra néztem, ahol ott mentek, még a videóhívásba, vagy akármibe is belementem kicsit (nem szándékosan). A bejáratnál csomó ázsiai volt, talán a staff (?), és kicsit rájuk néztem, merthogy mindig nézem az ázsiaiakat. Nem tehetek róla, de imádom őket, így mindig vonzzák a tekintetem. Eközben át akartam menni az úton, körbenéztem, de jöttek az autók, és végül újabb sokk ért. Hirtelen megütötte a fülem valami hang, hogy "NE, NE, NEEE". Elég bunkó volt (bocsi, de tényleg). Odanéztem, de nem értettem. Valamit megint mondtak, és talán még mutogattak is. Az volt a probléma, hogy ott vagyok, és azt hitték, hogy oda akarok menni a fiúkhoz (?). Na, ez azért ért sokként, mivel még csak közel sem voltam hozzájuk, akkor már nem, és nem néztem ki úgy, mint aki rájuk akarja vetni magát. Még csak nem is mosolyogtam vagy vigyorogtam örömömben. Kiemelem megint, hogy k-pop fannak sem tűntem, nem tudhatták, hogy ismerem őket. Oké, kell a biztonság, de ha egyszer nem csináltam semmit, csupán az úttesten akartam átkelni...

Amikor átértem, leültem egy padra a sötétben, és a sírás kerülgetett, már az örömöm is elszállt. Talán sírtam is kicsit, és valószínűleg elindítottam a Block B lassabb dalait. Nem emlékszem. Utálom, ha félreértik a cselekedetem, és ha olyannal gyanúsítanak, ami nem igaz. Itt pedig arról volt szó, hogy rám szóltak, nehogy közel merészkedjek a bandához, pedig eszem ágában sem volt azt tenni. Tudom, hogy kell nekik a biztonság, jó is, ha védik őket, mert van egy-két őrült rajongó, de amikor az ember semmit nem tesz, akkor szerintem nem kellene így rászólni. Érdekes, hogy másra nem szóltak rá, pedig mások is mászkáltak ott, elég sokan (nem rajongókra gondolok), más is ugyan úgy rájuk nézett, akár ismerik őket, akár nem. Azért nézni szabad, bárkiről is legyen szó. Jó, hogy a környéket, vagy egész Budapestet le nem zárták arra az időre. Ha nem csinálják ezt, senki észre sem veszi, hogy idolok mászkálnak közöttünk. Még csak azt sem tudják az emberek, hogy léteznek. Ja, és láttam a videóikon és képeiken, hogy egész közel sétáltak az emberekhez, volt, hogy mellettük, esetleg a hátuk mögött ment valaki, vagy éppen ült, ha valami olyan helyen voltak. Szóval...

Láttam pár k-popos cuccba öltözött lányt is, kíváncsi vagyok, hogy rájuk szóltak-e. Érdekes, hogy volt olyan, aki mégis közel merészkedett hozzájuk, képeket/videókat készített róluk, én meg még csak be se kapcsoltam a kamerát a telefonomon, mert tiszteletben tartottam őket. (Nem azt mondom, hogy bűn, ha lefényképezték őket, csak éppen én még ezt sem tettem, mégis engem szúrtak ki...) Ezen az egészen azóta sem tudtam túltenni magam, mert igazságtalan. Még azt mondom, ha rajtam lett volna a k-popos sapkám, kitűzőm, cipőm, és látszott volna a karkötőm, akkor oké, ha valamit odaszólnak, de így? Olyan nem lehet, hogy arrafelé lakom? Vagy ha én is a hotelben szálltam meg? Vagy senki más nem szállhatott meg ott addig, amíg a Block B ott tartózkodott? Nem lehetek turista, aki arrafelé mászkál? Esetleg kerestem valamit/valakit? (Szoktam nézelődni, hogy merre kell menni, vagy ha találkozom valakivel, várok valakire, hogy merre lehet...)

Ezután alig mertem ott elmenni, márpedig visszafelé megint a hotelnél kellett mennem. Az, aki rám szólt, éppen egy koreaival beszélgetett a zebránál, úgyhogy elmentem mögöttük, de már inkább nem néztem a hotel irányába sem, átmentem arra az oldalra, amelyikről a tagok korábban jöttek, és ott mentem végig. Ez után az orromat lógatva mászkáltam, meg leültem a Fashion Streeten egy padra, szomorúan leírtam a testvéremnek, hogy mi történt, közben kezdtem fázni is, és néztem jobbra-balra, hogy nem szólnak-e rám megint, hogy nem lehetek ott. Valamiért olyan furcsa volt az egész, még valami biztonsági őrt is láttam, és egyszer konkrétan azt hittem, a közeledő ázsiai felém tart, hogy elküldjön, de szerencsére nem így történt.

Utána el akartam menni a metróhoz, hogy hazajöjjek, viszont annyira össze voltam zavarodva, hogy nem találtam meg a megállót, pedig tudom, hogy hol van. Valahogyan még az Erzsébet hídhoz is eljutottam. Mondjuk közben megtaláltam egy KFC-t, aminek a közelében nemsokkal korábban Zico egy videót készített, és kitette Instagram sztoriba. Azt hiszem, ő volt a készítő. Őszintén, már arra sem emlékszem, ki volt vele, de szerintem hárman voltak + talán a staff-member volt még a hátuknál, és mentek. Azaz valószínűleg azok a tagok voltak, akiket láttam. Igazából egészen mostanáig úgy gondoltam, hogy Zico és Taeil biztosan ott voltak, meg Park Kyung és U-Kwon közül az egyik, de már nem tudom. Valahogy most már B-Bomb és Jaehyo is a képbe került. (:D) Annyi biztos, hogy baseball sapkát viseltek, valamelyikük fehéret, másikuk feketét. B-Bomb pedig aznap viselt sapkát. Illetve Zico és Kyung is. Az előbbi fehéret, az utóbbi pirosat. U-Kwon és B-Bomb feketét. Kár, hogy azért az ember, ha valami olyan történik vele, mint velem, nem tud mindenre visszaemlékezni. Abban a pillanatban csak nem tudunk figyelni a részletekre. Nincs is idő rá.

U-Kwon töltött fel egy képet akörül, hogy én a hotelnél jártam, vagyis hamarabb azért. Ezen a képen ő van Zicoval, Kyunggal és Jaehyoval a Kiskirálylány-szobornál. Úgyhogy valószínűbb, hogy közülük láttam 3 embert. De Zico tutira ott volt, emlékszem, valami kabát is volt rajta, amit később láttam rajta egy képen, és amit nem tudok így felidézni. :D

Nagy nehezen végül hazajutottam, de közben el kellett mennem megint a hotelnél, hogy keressek valami buszt, ami megfelel nekem, aztán ismét el kellett mennem arra, azonban már úgy intéztem, hogy inkább átmentem a másik oldalra. Igaz, már nem volt annyira "veszélyes" arra járnom, azt hiszem, senki nem "őrködött" már ott, én mégis úgy éreztem, hogy azt nézik, mit akarok arrafelé. Nem tudom, más hogy van vele, de én ilyenkor tényleg mindenfélét gondolok már. Na, meg persze fejben továbbra is mérgelődtem, merthogy ilyen nincs, hogy valakire a semmiért szólnak rá. Nem kellene lenni. Tényleg azt kellett volna csinálni, hogy kijárási tilalmat rendelni el, amíg itt vannak a fiúk, nehogy véletlen valaki rájuk merjen nézni. Amúgy olyan is lehetett volna, hogy tényleg nem ismerem őket, csak azért néztem feléjük, mert ázsiaiak, és mert éppen felvételt készített/videóhívásban volt az egyikük. Az emberek bámulnak, főleg olyankor, ha valami szokatlant látnak, vagy valami nem tetszik nekik. Én mindennap megtapasztalom ezt. Folyton azt látom, hogy mindenki mindenkit bámul. De akkor mindenkire szóljunk rá?

Lehet, hogy valakinek ezzel az írásommal nem leszek szimpatikus, mármint azzal, hogy így felháborított, amiért rám szóltak stb., viszont ez az én véleményem. Imádom a Block B-t, és persze védelmezem őket, nem akarom, hogy bajuk essen, de egy kicsit túlzás, amit csináltak a szervezők. Majd akkor az ellenkezőjét mondom, ha tényleg tesz valaki valamit, nem csak sétál az úton anélkül, hogy bármi gyanúsat is csinálna, vagy gyanúsan nézne ki. Még egyszer: semmi jel nem mutatott arra, hogy szeretném/ismerném a k-popot és a Block B-t. Ráadásul azért az itteni rajongók többsége szerintem nem olyan, aki bármit is tenne. Nyilván vannak ilyenek is, de a legtöbben szerintem nem ártanának nekik.

Azon az estén azért jókedvűen és izgatottan készülődtem a másnapra, majd aludtam el, hiszen másnap koncert volt, amiről a következő bejegyzésben írok majd részletesen. Már alig várom! :)